Luna és Springer története
2002 januárjában a kutatók két fiatal kardszárnyú delfinre lettek figyelmesek: egyikükkel a forgalmas Puget Soundban, másikukkal a Vancouver-sziget egy elhagyatott nyugati fjordjában, a Nootka Soundban találkoztak. A két állat azzal váltotta ki a szakemberek fokozott érdeklődését, hogy mindketten egyedül voltak, hiszen normális körülmények között az északnyugati kardszárnyú delfinek sohasem hagyják el családjukat. Az elkóborolt delfinek esete gyorsan a közérdeklődés központjába került. A Puget Sound-beli delfin a Springer, a másik a Luna nevet kapta. Gyorsan kiderült az is, hogy Luna hím, Springer pedig nőstény; mi több, Luna azonos L98-cal, a déli rezidens közösséghez tartozó L67 (Splash) nevű delfin 1999. szeptember 19-én született borjával, Springer pedig A73-mal, az északi rezidens közösségbeli A45 2000-ben született borjával. A45, Springer anyja, 2001-ben elpusztult. Mindketten több száz kilométerre kerültek családjuktól.

Mindkét állat soványabbnak látszott a kelleténél, és mindketten nagy érdeklődést mutattak a hajók, különösen a hajócsavarok iránt. Nyilvánvaló, volt, hogy hosszabb távon csak úgy maradhatnak életben, ha visszavezetik őket családjukhoz; vagy ha ez nem lehetséges, ideiglenesen vagy véglegesen állatkertben kell elhelyezni őket. Erre a célra két intézmény is ajánlkozott, Vancouver és az Oregon állambeli Newport akváriuma; utóbbi korábban a világhírű Keiko delfin rehabilitációjának színhelye volt.

2002. június 13-án befogták Springert, és a Washington állambeli Manchester közelében egy hálókkal körülzárt tengeri "karámban" helyezték el. Az orvosi vizsgálatok szerint Springer soványabb volt az ideálisnál (560 kg-ot nyomott), bélférgektől szenvedett és az általa kilélegzett levegőből acetont lehetett kimutatni, de nem szenvedett sem cukorbajban, sem súlyos örökletes vagy fertőző betegségben. Egészségi problémái hamarosan rendeződtek, és 2002. július 13-án át is szállították Kanadába, egy, a Vancouver-sziget északi végénél fekvő kis öbölbe, amelyet hálóval zártak el a nyílt tengertől. Két nappal később kiengedték a nyílt tengerre, ahol egy 60—70 tagú kardszárnyúdelfin-csapattal találkozott; köztük volt nagyanyja, A24, és több unokatestvére is. Nem is kereste többé az emberek társaságát. Azóta minden évben látták, amint együtt úszik az A klán tagjaival, láthatóan egészséges és rendesen fejlődik. Springer az első, fajtársaitól elszakadt kardszárnyú delfin, akit valóban sikerült visszavezetni a szabad életbe.

Luna továbbra is az emberek társaságát kereste. 2002 szeptemberétől legszívesebben Gold River kikötőjében tartózkodott. Kanadai cetkutatók felvilágosító kampányba kezdtek azzal a céllal, amelyben arra kérték a lakosokat, hogy ne közeledjenek a delfinhez, hogy annak az emberekhez való kötődése ne fokozódjon tovább. Egy asszonyra, aki megsimogatta Lunát, a helyi önkormányzat 100 dollár büntetést rótt ki. Újabb és újabb tervek születtek arra, hogyan lehetne visszavezetni Lunát családjához, ám ezek csak tervek maradtak.

2004. június 16-án végül megkísérelték befogni Lunát. A terv az volt, hogy Victoria térségébe szállítják, ahol a rokonai élnek; ha viszont nem sikerül beilleszkednie családjába, akkor állatkertben helyezik el. A muchalaht indián törzs tagjai azonban közbeavatkoztak, csónakba szálltak, énekeltek, és több mint 30 km-re elcsalogatták Lunát a helyszínről. Hitük szerint ugyanis a delfin egy néhány éve elhunyt indián főnökük, Ambrose Maquinna reinkarnációja. A következő napokban újabb kísérleteket tettek Luna befogására, de az intelligens állat mindannyiszor megszökött üldözői elől.

Egyre nyilvánvalóbb volt az is, hogy Luna hajók iránti lelkesedésének nem lesz jó vége. 2003 nyarán egy hajócsavar csúnya sebeket ejtett Lunán, 2004 júliusában viszont a delfin törte el egy vitorlás kormánylapátját. A következő hónapban Luna három hajóban tett kárt. Az egyik hajótulajdonos feljelentette Lunát gyilkossági kísérletért, de végül nem indult eljárás az állat ellen.

2006. mácius 10-én Luna története tragikus véget ért. Túlságosan közel merészkedett egy vontatóhajóhoz, és a hajócsavar halálos sebet ejtett rajta: fejének egyik oldaláról leszakította a lágy részeket. A delfin valószínűleg azonnal elpusztult. Tetemét nem találták meg, csak a fejéből leszakított darab került elő. Ennek alapján egyértelműen azonosítani lehetett, hogy a szerencsétlenül járt delfin valóban Luna volt